Szóval a kiindulópont az volt, hogy sokszor nem is éri meg főzni... a cél tehát egy kellemes családi ebéd, vagy inkább "brunch", mivel ilyenkor néha a reggeli is kimarad. Mivel a másik "törzshelyünkön" nem volt szabad asztal, az M1-en kötöttünk ki.

Autóval könnyen megközelíthető, mivel konkrétan egy autópálya melletti étteremről van szó. Kívülről falusi hangulatú házikóknak tűnnek az épületek, bent pedig a hamisítatlan osztrák autópálya-éttermek hangulata fogad. Ezt mindenképpen dicséretnek szántam, mivel szerintem a sógorok pálya-pihenői nagyon hangulatosak: sok fa, cserépkályha, játszósarok a gyerekeknek. 

A étterem önkiszolgáló jellegű, svédasztalos, all-you-can-eat rendszerű. Kedves személyzet, bár nem sok kontakt van velük. Nagyon gazdag a választék. Elvileg grill étteremnek hirdeti magát a hely, de valójában ennék sokkal változatosabb. Háromféle leves (a gulyás kifejezetten finom volt), tészták, húsok, főzelékek (!), tízféle köret, hatféle saláta és sok-sok savanyúság. Én szeretem az ilyen svédasztalos helyeket, mert többféle ételt lehet kóstolgatni. Mi gulyásleves és hagymakrémleves ettünk (a gulyást már méltattam), főételnek frissen grillezett mustáros tarját (ez ízre finom volt, csak kicsit rágós, de ez a húson múlik), és grill pangasiust. Kifejezetten örültem, hogy hal is volt, és ehhez finom salátákat ettünk köretként. A desszert pedig gesztenyés süti, kókuszgolyó, almás pite és csörögefánk volt.

Az árak kifejezetten barátságosak: azaz az ital nem annyira olcsó, de ha összességében nézzük a komplett étkezést, akkor azt mondanám, hogy lehet rendszeresen látogatni. Én biztosan elteszem az infót az agyam sarkába, hogy legközelebb is jöjjünk.

Annyit még érdemes megjegyezni, hogy mi délben mentünk, amikor kellemes volt az étterem telítettsége, de ha éppen egy német és egy román busz után hajtasz be a parkolóba, akkor nem biztos, hogy érdemes megállni. Tehát javaslom az asztalfoglalást, illetve a brunch jellegű, korai ebédet, ha ezt a helyet választjátok. Az értékeléshez hozzátenném, hogy vasárnapi ebéd kategóriában a hely mindent tud, amit kell, ezért a max. pontszám!

Múlt héten moziba mentünk, és előtte terveztünk egy gyors vacsorát. Mivel a Mammutba volt jegyünk, és ott is voltunk hamarabb, kinéztük a 3. emeleti görög éttermet. Szerintem mióta megnyitott a Mammut, ez azóta ott van, de még soha nem ettem itt. Jó kalandnak indult!

Az étterem „félig” önkiszolgáló. Ez azt jelenti, hogy tálcával végig kell menni a pultnál, és a készételeket azonnal tálalják is (pl. hideg gyümölcsleves… nyami!). Ezen kívül azonban itt lehet kiválasztani egy-egy frissen készült étel alapanyagát is. Nagyon változatos halkínálattal rendelkeznek, így én a napi ajánlat alapján grillezett tintahalat kértem görög salátával.

Ezután helyet foglaltunk a kis gyümölcslevesünkkel, ami tele volt valódi gyümölccsel, nem volt elcukrozva, és a tetején igazi, házi (!) tejszín volt. Ha mentek, ezt ne hagyjátok ki! A felszolgáló fiatalember eközben kihozott egy kis előételt – a ház ajándéka –, és két pohár ouzot – amire szintén a vendégeik voltunk. Nekem az aperitif elég erős volt, de az előétel ízletes.

Ezt követték a főételek, melyeket szintén felszolgáltak, tehát ez a rész már nem volt önkiszolgáló. A tintahal isteni volt! Nem volt túlsütve – pár hete a Vezúv lábánál ettem grillezett tintahalat, és bár csak kicsit volt túlsütve, a kormos íz teljesen elnyomta a tengeri herkentyű frissességét. Itt szerencsére erről szó sem volt. A görög saláta szintén mennyei volt, ha mennék, megint azt kérnék. Partnerem tőkehalat választott, az is nagyon finom volt, bár szerintem azt nehezebb is elrontani.

Pár szót érdemel a környezet is: nagyon jól megcsinálták a belső kétszintes étterem design-ját. A pláza része, de mégis eléggé elkülönül. Az emeleten egy elég nagy terület található, ahol boxos aszalok is vannak, így alkalmas meghittebb beszélgetésekre is. Külön megjegyezném, hogy a dekor nem sima purhab, hanem tényleg kivitelezett.

Az árakról el kell mondani, hogy nem plázás gyorséttermi árak, de az étterem színvonala sem plázás gyorséttermi… szóval ne úgy ugorjunk be, hogy bekapunk egy falatot, hanem tervezzünk tisztességes vacsorára.

A helyet mindenképpen ajánlom, akár egy kisebb baráti társaságnak, akár pároknak. Jó hely!

Ma Gergő felhívott 10 körül, hogy csapjunk egy gyors ünnepi ebédet – igazából a gyors miattam kellett, úgyhogy már fél 12-kor a helyszínen voltunk, ami a Villa Bagatelle volt.

A hely gyönyörű, egy valódi villa magasodik a Királyhágó tér fölé. Az októberi 25 fokos napsütés pedig megkoronázta a kedvünket. El is helyezkedtünk a teraszon, élveztük a napsütést.

Az étlap engem a Déryné-re emlékeztetett. Nem tudom, hogy azonos-e a tulajdonosi kör, vagy a management, de az étlap design ugyanaz…

Végülis a „séf ajánlata” mellett döntöttem, ami ma „marhatea” zöldséggel, valami halacska kukoricapüré-ágyon, és borjú gnocchival.  Igen, ez mind együtt. Gergő valami tésztát evett, Manka fish&chipset.

Nekem eleve furcsa volt ez a menü-összeállítás, mivel az sem derült ki, hogy melyik lett volna az előétel – még az adagok is közel egyformák voltak. A tálalás: mindezt a három „fogást” egy hosszúkás tálcára tették, és kb úgy nézett ki, mint a repülős kaja. Vagy mint a Miniben a tálalás. De egyébként szép volt.

Ízre abszolút minden rendben volt, a hal a kukoricapürével kifejezetten finom volt, a többi hozta a kötelezőt. Nagyon finom volt viszont a házi készítésű, narancsos limójuk málna és citrus darabokkal.

Ami negatívum volt, az a kiszolgálás. A pincér, aki a mi asztalunkhoz volt beosztva egyáltalán nem volt „kedves”. Egy ilyen helyen, ahol a magas minőségre és az exkluzivitásra ennyire adnak azt várnám a pincértől, hogy nemcsak udvarias, hanem eléri, hogy „vendégként” érezzem magam. Nehéz ezt megfogalmazni, de ha valaki rendel egy italt, amit 15 percig nem kap meg, utána pedig egy elnézést nélkül odacsapja az asztalunkhoz, az nálam nem elfogadható egy ilyen helyen. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy jobb helyeken – de rosszabbakon is – az üveges italt az asztalnál bontják a felszolgálók. Hát a magasabb árkategória ellenére ez a főúr lemaradt erről a leckéről.

El kell mondani, hogy a Villa Bagtellének van kávézója és péksége is. Abból kiindulva, hogy a konyha teljesen rendben volt, gondolom innen is finomságok kerülnek ki. Azt hiszem, legközelebb max egy kávéra ugrok be.

Összességében az étel rendben volt, bár az árakhoz képest lehetett volna kicsit extrább. A hely és a környezet gyönyörű. A Villa ideális pároknak, vagy egy-két baráttal beülni beszélgetni. Nagyobb társaságoknak nem ajánlom. 

A héten már másodszor ebédeltünk a Da Caterinában. Szigorúan véve nem budapesti jó hely, ugyanis Budaörsön található (Budapest városhatárától kb. 1000 méterre), viszont Budapestre is szállítanak ki.

Az étterem Budaörs főutcáján található. A kerthelységet ügyesen oldották meg, mert a főút szintjétől lejjebb van, ez felfogja a zaj nagy részét. A fák és a téglafal miatt egészen hangulatos kis kerthelysége van.

Általában ebédelni járunk ide, mivel a „minőségi életet élünk” mottó jegyében inkább itt költünk el egy jó ebédet, mint valamelyik bevásárlóközpont gyors-éttermében. Persze, kicsit drágább, de szerintem a hangulat és az étel mindenképpen kárpótol. (Éttermekhez viszonyítva viszont inkább pénztárcabarát.)

Az étterem az olasz konyhát népszerűsíti, ezért sok pizza és különböző tészták találhatóak az étlapján. Én személy szerint a gnocchijukért vagyok oda, nagyon jól csinálják. A minap – bár az étlapon így nem szerepel, nagyon rugalmasak voltak – gnocchit ettem tejszínes csirkemell csíkikkal, baconnel és spárgával. Erre az ételre önmagában is 5 pontot adok!! De nagyon ízletes volt a Scaloppina Zingara is (sertéshús tejszínes mustáros szószban pirított sonka csíkokkal és gnocchival). Az eddigi tapasztalataim szerint mindig beleválasztottam a jóba, de azért megkóstoltam más ételeiket is. A lasagne finom, de nem mondanám semmi kiemelkedőnek, a pizzájuk szintén ízletes, vékony tésztás, de ha ajánlhatok, akkor inkább a tésztákat kóstoljátok végig.

Összességében egy nagyon kellemes kis kerthelység, ami könnyen megközelíthető, lehet parkolni előtte (ingyen!), és az étlapon van néhány gyöngyszem! Beszélgetős ebédre ideális, de szerintem egy kellemes vacsorához is kitűnő választás. Ha Budaörsön jártok, próbáljátok ki!

Bár eszméjében nem egy tipikus „jó kis hely”, a kellemes kávék miatt mindenképpen szentelnék egy rövid postot a Café Freinek.

A franchise rendszerben működő kávéház-hálózat kéz a kézben jár a Libri könyvesboltokkal. Bár pár éve nálunk is megjelentek már a könyvesboltban-kávézók, a Frei Café tette ezt lánccá.

Megosztom egy régi emlékemet: kb 15 éve ellátogattam Kanadába, ahol kedves nagynénémmel jó sok bolttúrát végigcsináltunk. Ami érdekes volt, hogy a kedves nagybácsi minden alkalommal velünk tartott, de ahogy meglátott egy könyvesboltot, beült annak a kávézójába, és ott várta meg, amíg mi nyakunkba vettük a boltokat. A könyvesboltok kávézója tehát egyfajta „férfimegőrzőként” funkcionált, amit nem kizárólag nagybátyám vett igénybe – a foteleken ott sorakozott a sok férfi, könyvvel a kezében… néha kávé nélkül.

Itthon a Frei kávézók inkább társasági helyszínnek számítanak, kevésbé a könyvesboltból kinőtt kávézóra hasonlítanak – hiszen nem is így kerültek oda, hanem utólag.

Magyarországon már nagyon sok helyen találunk ilyen hibrid kávézó könyvesboltot, mi olyan 4-5 helyet szoktunk rendszeresen látogatni. A légkört nagyban meghatározza, hogy könyvesboltban vagyunk – illetve néhol könyvesbolt mellett, mint pl. Miskolc sétálóutcájában. Ezzel együtt nekem tetszenek azok a hangulatmegoldások, amikkel a franchise operál: tapéta, kiegészítők, néhol látványkandalló – bár tüzet még soha nem láttam az Arénában.

A lényeg viszont a kávé! Ebből igen nagy a választék, és bár gondosan betanult recept alapján készítik el mindenhol, egyáltalán nem mindegy, hová térünk be. A nyitás után az Arénában volt egy barista, aki istenien készítette a kávékat, emellett azonban külön értékeltem, hogy nem nekem kellett az itallapban elmélyednem, mert mindig ajánlott valami különlegeset. Persze a nyitás óta már eltűnt a varázs – ahogy a kedves szőke barista is –, de legalább lettek kedvenceink.

Laci befutója a nicaraguai dohánykávé. A kávét dohányleveleken és cukron át főzik (hú, ez a helyes kifejezés?), emiatt kellemesen füstös, emellett édeskés ízt kapunk. Sajnos a nyitás óta eltelt pár évben beszállítót váltott a cég, és a mostanában kapható dohánykávé már csak árnyéka az eredetinek… Talán emiatt is teszünk komoly erőfeszítéseket, hogy itthon is előállíthassuk :-)

Nekem több kedvencem van, pl. a konyakmeggyes kávé, a gyerekek pedig a forró csokikra szoktak rárepülni. Újabban – talán mert ránk szakadt a nyár – az uborkás-sárgadinnyés limóra kattantam rá, leginkább azért, mert sokszor rádöbbenek, hogy csak a társaság és a hangulat miatt ülök a kávézóban, és ez gyenge kifogás arra, hogy az aznapi 4. kávét is megigyam, ezért választom a limonádét.

Az árak jól vannak belőve, a kávék 300 Ft-tól 600 Ft-ig vannak beárazva. Ez azonban kicsit megtévesztő, mivel egy kis süti, repeta kávé, vagy kávé után egy limó, és máris ott hagysz pár ezrest. Más kávézó sem olcsóbb persze, de ez sem az, bár annak tűnik.

Freinek saját kávémagazinja is van – azok kedvéért, akik egy könyvesboltban sem tudnak mit olvasni, illetve nem társasággal mennek. Kis szépítés, hogy ez szolgál itallapként is. A legutóbb egy kávégépekről szóló írást olvastam benne, ahol úgy éreztem, hogy a szerző vagy meghasonult önmagával, vagy profi marketinges. Sikerült ugyanis elmagyaráznia egyszerre, hogy igazán jó kávét otthon is csak egy nagyon drága kávéfőzővel készíthetünk, de emellett az is igaz, hogy igazán jó kávét otthon nem is készíthetünk, azt csakis profi baristák tudnak készíteni… hiába: el kell adni a készüléket is, de a vendégek sem maradhatnak otthon. Ettől mondjuk nem kell tartani: az Alleban például vadászni kell egy asztalt, ha le szeretnénk ülni egy kávéra.

Összességében – azzal együtt, hogy elfogult vagyok, mert a könyv és a kávé önmagában is szívügyem – a Cafe Frei kávékínálat, ár-érték arány, és szimplán át tekintetében is a legjobb a nálunk terjedő kávéház-láncok közül. (A sütin még talán javíthatnának…) De úgy látom, sokan osztják a véleményemet, mert a kávézóik tele vannak.

Jó hely. Ha van olyan, aki még nem volt – hogy tudtad kikerülni??? – akkor tudom ajánlani :-)

Mostanában kevésbé van időnk gasztrotúrázni, dehát nyáron inkább kerti mulatságok vannak, mint nagy vendéglőbe járás. Azért néha még így is el-elcsábulunk egy jó kis estére!

Tegnap este Timivel vettük nyakunkba a várost, és mivel a környéken kerestünk helyet, elhatároztuk, hogy megnézzük a Márvány Menyasszonyt, melyről mindkettőnk felmenői szépeket meséltek. A helyről most nem írnék bővebben, mert kb 100 fős csoport vacsorázott bent és cigányzene szólt, amikor megérkeztünk. Legnagyobb csalódásunkra közölték, hogy teltház van, és két embert már nem tudnak leültetni. Ez csak azért esett egy kicsit rosszul, mert valóban nagy volt a zsúfoltság, de két teraszrész még teljesen üres volt. A nagyhangú, magyaros konyhájú helytől nem ezt vártam.

Így esett, hogy továbbálltunk, azonban már mindkettőnk ízlelőbimbói ráálltak valami "ízgazdag" fogásra. Végül a MOM Parkban kötöttünk ki a Paulanerben. A helység nagyon kellemes, igazi sörház hangulatú. Engem talán csak az zavart egy kicsit, hogy olyan nagy, hogy igazából nem látható át. De pont ezért alkalmas nagyobb rendezvényekre (úgy emlékszem, anyunak volt itt egyszer évfolyamtalálkozója.) Szóval kellemes fa burkolatok, nehéz székek és a MOM mögötti térre néző kerthelység.

Egy sörházban sértés lett volna pont a sört kihagyni, úgyhogy szűretlen búzasört ittunk citrommal, ami igazán kellemes, hűsítő volt - még úgy is, hogy én különösebben nem rajongok a sörért. Az ínyenceknek viszont van miből válogatniuk!

Az étlap szintén vonzó lehetőségeket kínál - annyira, hogy alig bírtunk választani! Timi libamájat evett roston, mézes vörösborban párolt körtével és tejszínes burgonyapürével. Ez az étel úgy ahogy van, hibátlan! Először kicsinek tűnt az adag, de végül csak birkózni kellett vele. Én egyéni párosítást kértem: a napi ajánlatban szereplő gombás csülökpörköltet egy kis juhtúrós sztrapacskával! Hát ezzel nem sikerült megbirkóznom, olyan emberes mennyiség volt. A pörkölt kicsit sós volt, de a savanyúubi nagyon jól illett hozzá. A sztrapacskát még Timi is dícsérte, ami nagy szó, mert ő maga is finomat tud főzni otthon.

Itt talán abba is hagytuk volna a vacsit, ha nincs a roppant jó vendéglátós érzékkel és humorral megáldott pincér, aki a vacsora alatt többször megjelent, hogy minden megfelel-e. Ő aztán rábeszélt minket még egy császármorzsára, amit persze cseppet sem bántunk meg. A különlegesség, hogy fahéjjal csinálják és eperszószt öntenek a tetejére. Hmmm nyami!

Hát, azt hiszem mindent elmondtam: a Paulaner hangulata nagyon kellemes, a konyhája pedig kiváló. Nem mondanám olcsó helynek, de jó választás lehet akár üzleti ebédhez, vagy nagy baráti társaságos vacsihoz is. De ha csak ketten vagytok, akkor is látogassatok el és költsetek el egy "ízgazdag" vacsorát!

A múlt heti mexikói éttermi kirándulásunk után volt még egy szabad esténk. Mivel csak valami könnyűre vágytunk, ezért egy kis japános beütés mellett tettük le a voksunkat. Sajnos sushizás nem lett belőle...

Szóval az Oktogonon álló Planet Sushi-ba mentünk be. Az étterem egyébként valószínűleg kiváló, mert a sziámi ikertestvéreként hozzánőtt Fridaysról Eszter már ódákat zengett itt a blogon. Amikor bementünk az étterem teljesen üres volt, japán zene szólt... és ami számomra zavaró volt, hogy gyakorlatilag minden áthallatszott a szomszédban tömve lévő Fridays étteremből. Egy kimonót viselő pincér hölgy szolgált ki minket. Annak ellenére, hogy az étlap sok különlegességet tartalmaz azok számára, akik nem halikrán nevelkedtek, nem kaptunk túl sok segítséget, vagy javaslatot a választáshoz. Azonban ez talán nem is a pincér hölgytől lett volna elvárható, hanem a főpincérnek tűnő úrtól, aki szintén a helységben tartózkodott.

Az étlapok nézegetése alatt megkértük a hölgyet, hogy törölje már le az asztalunkat, mert "ragad"... először mérgelődtem, hogy miért nincs megcsinálva, amikor láthatólag nincs bent vendég, tehát nem lehetnek elúszva. Azonban mikor letörölte rájöttem, hogy az a tisztító, amit ráspriccel az asztalra, teljesen ragadósság teszi a fafelületet. Nem volt kellemes.

Ezután már csak az verte ki a biztosítékot, hogy amíg nem tudtunk választani, kértünk egy kis vizet. A hölgy kérés nélkül két ásványvizet tett egy tálcára. Ezt még el is fogadnám, mert sajnos gyakorlat Magyarországon, hogy nem tesznek vizet az asztalra, és ha kérsz, ásványvizet hoznak. (Jelzem, hogy Japánban és Amerikában a kancsó víz természetes része az asztalnak!) Ami azonban már érthetetlen volt, hogy ezután nem hozta ki a vizeket, hanem várt, pakolt.

A sok negtaív benyomás után úgy döntötünk, nem eszünk sushit, megköszöntük a vendéglátást és eljöttünk. Jelzem, hogy utálok étteremből eljönni, de van egy pont, ahol a komfortérzetem nem engedi, hogy maradjak.

A konyha valószínűleg kiváló, és remélem, hogy egyedi eset volt a miénk.

Ha már szóba került egy másik bejegyzésben a reggeli étkezés, akkor én is ajánlanék valamit!

A címben említett hely a Szent István park mellett található, ami amúgy is elég hangulatos része a városnak, a Sarki fűszeres szerű reggelizők-kávézók-ínyencboltok pedig még hiányoznak a Budapesti palettáról. Eddig mindig fejtörést okozott ha reggelizni szerettünk volna, nem csak a felkelés miatt, de reggel 8-kor szinte csak a gyorséttermek kínálata elérhető. A kávézó belső tere elég szűkös, de hangulatos, a teraszon viszont volt bőven hely. Amíg reggeliztünk úgy tűnt sok törzsvendég fordult meg, ami nem csoda, a kiszolgálásra , a kínálatra, és az ételre sem lehet panasz. Nem is kell tovább részletezni, ez egy jó hely :)

Tegnap este vacsorázni indultunk... persze valami jó helyre. Még éppen azon vitatkoztunk, hogy hová is menjünk, amikor a Széna téren megpillantottuk az Arriba fényeit... jól látható helyen van, feltűnőek a fényei, szóval azonnal lecsaptunk rá!

Ahogy megtudtuk, a Széna téren még csak pár hete nyitottak, de az OKtogonon már évek óta működik egy ilyen mexikói gyors étterem (bár a képek alapján szerintem ez hangulatosabbra sikerült). A feeling: könnyed, fiatalos... és mexikói. Én hálás voltam, hogy annyira azért nem vitték túlzásba, hogy a zenét is onnan hozzák, mert szerintem a színek és falfestés is megadták a hangulatot.

Mexican Fast Food - az étterem jellemzője a fast food, de az étel igencsak mexikói!

Gyakorlatilag korlátlan lehetőségek vannak összeválogatni a különböző burritokat (mint megtudtam az étel a mexikói csacsik hátán lévő málháról kapta a nevét), chipseket és taccokat. 6 féle husi, sokféle feltét - mi inkább rábíztuk a választást a pult mögött álló fiatalemerre, akin látszott, hogy nem ma kezdte a szakmát! Javaslom ezt a megoldást, amíg nem látjátok át a rendszert!

A kaja (bocsánat, egy fast food esetében talán megengedett így hívni) nagyon ízletes volt! A saláta nekem kevésbé nyerte el a tetszésemet, de meg kellett állapítanom, hogy aki ilyen helyre jön, az ne salizzon! Válasszunk burritot vagy quesadillát - ez utóbbi egyébként világbajnok!

Az ételhez rendelhetünk Margaritát, vagy mexikói tejet, esetleg választhatunk a különböző mexikói sörökből. Zárásként pedig mindenképpen kóstoljátok meg az almás chimichangát!! Ez olyan jó, hogy már azon agyalok, hogy lehetne otthon is elkészíteni!

Az árak egyébként igazodnak a gyorsétterem jelleghez, szóval szerintem kedvezőek. Igaz, mi sokat hagytunk itt, de végig is ettük az étlapot, mindent megkóstoltunk!

Azt is megtudtuk, hogy az étteremlánc Kanadából származik. Ennek jelét a teljesen környezettudatos felfogásban láttuk: szelektív gyűjtik a szemetet, és tányér helyett gyakorlatilag egy műnyag kosárban, szalvétában szervíroznak... ami egyébként nem is rossz!

Mindenkinek javaslom, hogy nézzen be egyszer - mi valószínűleg jövünk még párszor!

Ma a jó idő engem is teljesen elbódított, úgyhogy egy teraszos reggelit beszéltem meg az egyik barátnőmmel. Az Édeni Vegant javasolta a Vízivárosban (I. kerület, a Vásárcsarnok mögött).

Az "étterem" nagyon jó helyen van, egy Y elágazásban, az Iskola utcában. Ez és a környék kávézói igazán kellemes teret alkotnak a nem túl forgalas kereszteződésben. (Utoljára akkor jártam erre, amikor a Viziváros megrendezte a Cseh Tamás emlékestet és akkor minden kávézó és kiskocsma ebben a hangulatban tartotta az estét... forralt bor az utcán, mindenhol szól a zene, az emberek csak úgy spontán szóba elegyednek egymással... jó kis este volt.) De elég a nosztalgiából, most nappali fényében csodálhattam meg a Vízivárost.

A terasz nagyon kellemes, kényelmes párnák, árnyékos asztalok. Egyébként az étterem önkiszolgáló.

A külsőségek mellett azonban az Édeni Vegannak "filozófiája" is van, ami a következőből áll: az vagy, amit megeszel. "Az Édeni Vegán megfelelő választás mindazoknak, akik hisznek a táplálkozás erejében és szeretnék, hogy gyermekük, családjuk jobb egészségben és vitalitásban gazdag mindennapokban éljenek." - írja a honlapjuk.

Én nem cáfolnám meg, hogy amit megettünk ma reggel, az rendkívül egészséges volt! A frissen facsart gyümölcslé istenien illett ehhez a napsütéses reggelhez, amihez valamilyen kása szerű ételt választottunk telis tele gyümölcsökkel.

Összességében azt mondanám, hogy néha jó betérni egy ilyen helyre és olyan elégedetten távozni, hogy ma adtunk egy pofont a műanyag kajáknak és igazán figyeltünk magunkra. Azonban én szerintem nem tudnám megszokni, hogy nap mint nap ilyeneket egyek - arról nem is beszélve, hogy szerintem a minőségi, jó étel még mindig a vastagabb pénztárcákhoz igazodik. Viszont a hely nagyon kellemes, úgyhogy egy próba erejéig mindenkinek ajánlanám!

 Aki járt már a Déli pályaudvar környékén biztosan szemezett már ezzel a furcsa vonatkocsival amiről azt állítják, hogy étterem ( aki azt mondja, hogy még sosem vette észre az vagy nem mond igazat vagy hazudik :)). Nos, ez valóban így van, és egy betegeskedéssel töltött hét után ki is próbáltuk a helyet. 

 Szülinapozáshoz választottuk a helyet, nem nagy társasággal, csak ketten. Én régebben már jártam itt, és a fish&chips-koktél párosítás elnyerte a tetszésemet :).

Az étel most is kifejezetten jó ízű és laktató  volt, a látvány valamivel elmaradt az étlap alapján várttól. Jack Daniel's BBQ szószos csirkét és steaket ettünk cheddar sajtos krumplipürével, hagymakarikával, karamellizált hagymával és gombával-más már biztosan nem volt mellette:). A burgonyapüré kinézetre elég műanyagszerű volt, a sajttól furcsa sárga kéreg képződött rajta. A szósz pont megfelelően csípős, intenzív ízű volt. Kipróbáltuk még a browniet,  klasszisokkal jobb volt mint egy átlag kávézóból származó társa, forrón tálalták narancsos szósszal a tetején. A koktélfelhozatallal sem volt probléma, egy kifejezetten csajos koktélt -citrusos vodka, limonádé,eper és mangó-választottam. 

Ami viszont csalódást okozott, az a berendezés állapota volt. A piros-fehér csíkos design és a kék berendezés, a régi bakelit borítók a falon kellemes, fiatalos hangulatot árasztanak, de a "bőr" boxok leginkább a 3as metró ülésire hasonlítanak. A köríves üléseken legalább 4-5 nagyobb szakadás van, néhol kilóg belőlük a bélés. :S :S :S 

Alapvetően kellemes volt az ott töltött idő, minden nap nem fogunk itt enni, de ha jó hamburgerre vagy steakre vágyunk kifejezetten ideális választás :).

Ma könnyű vacsorára ugrottunk be a Mákos Gubába. Az étterem & kávézó ebédkor menza funkciót is betölt és a Krisztina tér környékéről sokan betérnek egy menüre.

Számomra kellemes meglepetés volt, hogy van vacsora menüjük is (ma rozmaringos csirkesteak friss salátával - ez nagyon finom volt - és barackos túrókocka - ezt én elég töménynek találtam).

A hely egyébként egyszerű berendezésű, de fiatalosan színes. (Az esti kénen még romantikusnak is nevezném, de inkább modern.) Pozitív, hogy vannak kinti asztalaik is, de mivel mindez a Krisztina körút forgalmára néz, ezért csendes kávézésra nem kifejezetten ezt ajánlanám. Amire viszont kitűnő: "napközben-csak-fél-órára-tudok-elszabadulni-a-munkahelyemről-üljünk-be-valahová-kajálni". Hát valami ilyesmi hely. Mégsem tartom egyszerű menzának vagy kifőzdének, mert az étel nagyon ízletes és általában vannak könnyű, salátás ajánlataik is, amit külön díjjazok. Plusz vállalnak kiszállítást is, ami üdítő különlegesség a sok kínaikajafutár mellett. Ár-érték arányban pedig kitűnő - értsd ezalatt: jó kaja, kedvező ár!

Ma este nincsenek itthon a gyerekek, úgyhogy ismét egy kitűnő nap, hogy beüljünk valami jó helyre. A múlt héten már jártunk a Buddhában, úgyhogy a mai poszt a két látogatás összbenyomása alapján készül.

A Buddha a Körúton található, a Játékszín szomszédságában. Az utcáról is látszik, ahogy a szakács a hatalmas wokban készíti a thai különlegességeket.

Az étterem hangulata kicsit "összetett". A vörös falak és arany motívumok a thai hangulatot idézik, de emellett egy hatalmas LCD tv-n folyamatos - de szerencsére hangtalan - sportközvetítés megy.

Az étlap szép és nagyon bőséges a választék - ami azonban kicsi zavarba ejtő is. Szerencsére a titokzatos thai nevű ételeket pár szóban magyarul is leírják... bár néhány összetevő számomra még így is ismeretlen volt :-)

A múltkor Tom Yum Koong levest ettünk (királyrák, gomba, galanga és még sokminden). Na és most tegye fel a kezét, aki tudja, mi a galanga! Akik most zavartan pillognak másokra, azokkal megosztom, hogy a galanga vagy galangál három, egymáshoz igen hasonló, és közösen galangának nevezett növényfaj gyökeréből porított fűszer. Közösen sziámi, ill. thai gyömbérnek nevezzük őket a gyömbérhez hasonló külsejük és ízük alapján (ez az íz valamivel kevésbé intenzív a gyömbérénél és kissé citrusos jellegű). A leves egyébként nagyon ízletes volt, igaz nekem egy kicsit csípős.

A főétel mézes csirke volt tésztával - ezt mindenkinek csak ajánlani tudom! Krémes, finom, hmmmm! Ezek után - bár az adagok szerintem elég nagyok - még nekifutottunk egy desszertnek: Monti kedvence (ez valójában fagyi és gyümölcs). Egyébként desszertnek sokféle gyümölcsöt kínálnak.

A múltkori látogatással ellentétben ma nem ettük végig az étlapot, hanem tutira mentünk! A mézes csirkés és a currys csirkemelles bagett a legjobb szendvics, amit a közelmúltban ettem! Ajánlom azoknak is, akiknek nincs idejük beülni! Bár várni kell rá egy kicsit, mert frissen sütik a pipihusit és a zöldségeket, de rendesen bepólyálják az óriási szendvicset, így el lehet vinni.

De nehogy úgy tűnjön, hogy beépített ember vagyok, lássuk a kritika részét is: a koktélok nekem kicsit vízesek. Erre a kellemes magyarázat, ami kitaláltam, hogy ezt is "thai" módra csinálják, és valószínűleg a trópusi hőségben a vízesebb koktél a nyerő... de lehet hogy csak simán így sikerül nekik. Persze kicsit magasan van a léc, mert mostanában voltunk pár "jó helyen" ahol ötcsillagos koktélokat kevertek!

Összességében erősen ajánlom a helyet, ha egy kellemes vacsorára vágytok. Az ételek ízletesek és az árak is barátságosak. JÓ HELY! :-)